Mostanában rákattantam a romantikusan erotikus könyvekre (igen, kösz 50 árnyalat), ezért is találtam rá erre a kis "gyöngyszemre". Arra számítottam hogy itt is lesz majd egy szexi srác aki hosszú huzavona után becserkészi a csajt, megfekteti párszor és valljuk csak be (legalább is azok akik ilyet olvasnak) egy kis bonyodalom után még párszor megfekteti (amit persze kötelező halál pontossággal kifejteni hogy hogyan is történik az adott aktus), azután pedig boldogan élnk míg meg nem halnak. Vagy jön valami hibbant alak aki próbálja szétszedni őket, de ez az a páros akiket lehetetlen elválasztani, ennek örömére pedig készít az író egy második vagy esetleg egy harmadik könyvet. Hát igen...na pont azt kaptam amire számítottam.
Egy ingatlanosféle férfit aki falja a nőket és egy majdhogynem gazdag csajt aki elvesztette a családját és ezért nehezen barátkozik vagy alakít ki bármilyen közelebbi kapcsolatot bárkivel (mindenki érzi a lerágott csont filinget? mert én igen). Persze egy furcsa véletlen folytán valahogy összegabalyodnak és már is indul a romantika mg az erotika. 
Na hát akkor itt vannak azok a dolgok amik igazán szemet szúrnak, legalább is nekem.

Szinte nada erotika (18)
Lehet már hozzászoktam a túl sok durva erotikához, a szadomazos könyvekhez, miután túl voltam az 50 árnyalat trilógián és a többi hasonló szadomazo könyvön. De azért úgy gondolom az író sokkal jobban szabadjára engedhette volna a fantáziáját erotika téren. Mert amit a könyvben olvashatunk az gyakorlatilag majdhogynem sima terep szex, amit ráadásul egy-két alkalommal ha leír részletesen az író. Van hogy csak átsiklik az egészen néhány fedő mondattal. Gondolok itt a: Ismét túl voltunk egy csodálatos éjszakán. Vagy a: Újra az ágyban kötöttünk ki. Míg más könyvekben még a ráadás dugást is (néha gyomorforgatóan) részletezik, ebben a könyvben az is csoda volt hogy az első szeretkezésüket valamennyire részletezte az író. 

Bélgáz (magyarán FING!!!)
Igen, fingás! Mert ebbe a könyvbe minden belefért amit még a legmerészebb író sem tenne bele. Az sem volt semmi amikor az 50 árnyalatban a pasas saját maga szedte ki a csajból a tampont. De azért valljuk be, senki sem szeretne olyan helyzetbe kerülni amibe ezt a szegény csajt beleírták. Azt hiszem ennél a pontnál bántam meg hogy megvettem ezt a könyvet. Igen, jól gondolja mindenki, a csaj oda szellentett (hogy szépen írjam) a pasi orra alá, aki persze tök jól elnevetgélt a szagban és szinte már én szégyelltem el magam amikor a pasi próbálta elviccelni a dolgot. Az egy dolog ha a valós életben miközben csikiz a pasid véletlen oda durrantasz (okés, ilyenkor mentség hogy csikizett, de mondjuk még így is cinkes). De egy könyvben azért nem feltétlen akar valaki ilyenről olvasni. Vagy igen? 

Érzelmek?! Az meg mi?
Ezt mondhatta volna szegény csaj is ebben a könyvben. Ugyan is mint ahogy eddig kiderült, Jocelyn (van olyan aki helyesen kitudja ejteni ezt a nevet? Amúgy a beceneve Joss. Jobb mi? :D) egy kész érzelmi zsákutca. Persze, meghaltak a szülei és a testvére, alig van barátja meg minden. De attól még nem kell átesni érzelem mentes robotba. Arról nem is beszélve hogy a srácról szinte süt hogy a csajba van zúgva, de persze ő ezt észre sem veszi. Helyette egy rakás baromságot leművel, ezzel érzelmi roncsot csinálva a srácból, aztán meg nyalogatja a sebeit mikor ő rontott el mindent. Csak gratulálni tudok a karakter csodás érzelmi (és egyéb más) fejlődésének, mert az legalább megvolt a végére. 

Azt hiszem ez volt életem második olyan könyve amit megbántam hogy elolvastam. A végére kicsit úgy éreztem mintha minden könyvet koppintott volna amiben volt valami jó.
Akit érdekel a könyv a kritika ellenére itt olvashat róla (leginkább arról hogy miről szól). Dublin Street