Mindenki lélegzet visszafojtva várja a jövő hétfőt?  Mert én nem igazán. Már fél nyolckor az aluljáróban találkozom a barátnőimmel, de csak emiatt (na meg a meleg csokis croiassan miatt) mennék igazán. Már előre látom, hogy a bent töltött órákon szinte semmit nem fogunk csinálni az első nap. Vagy ha igen, akkor az osztályfőnöknek köszönhetően már is belekezdünk az év első matek példáiba. Amit kb. én annyira fogok szeretni mintha egy fém dörzsikefével sikálnám végig az egész testem. Hümmm...fincsi. -.- 
Kíváncsi leszek, hogy kit fogok viszont látni az osztályomban. Vajon a kétszínű, szőke, még velünk lesz? Vagy a nagyszájú, beképzelt kis törpe? Általában nem szoktam senkinek rosszat kívánni, de ők igazán megbukhatnának. Főleg, hogy minden órát végig zavarnak, állandóan kunyerálnak és csodálkoznak ha a képükbe mondom, hogy húzzanak a francba. 
Az idén pont jókor jött, hogy kihagytam az utolsó suli hetet és Olaszországba mentem. Volt mit kipihenni. :)
Azt bírtam mikor a barátnőim mesélték, hogy az osztályban mindenki azon lovagolt, hogy elhúztam nyaralni egy héttel a suli vége előtt. Még is miért kellett volna maradnom ha nem álltam bukásra semmiből? Pont még időben javítottam a jegyeimen Attól, hogy ők nem képesek semmit megtanulni és még az utolsó pár órában is csak felelnek meg dolgozatot írnak, nekem miért kellett volna maradnom? :) 
Azt szerettem csak igazán halai amikor a kis szőke hülye kérdezte  barátnőmtől (mert mindenbe beleüti az orrát), hogy miért nem jelölöm vissza facen. Erre barátnőm (csak mert tudja és mert jól ismer): Mert nem bír téged és mert idegesíted. :D 
Kíváncsi vagyok szerencsétlen csaj, hogy végezett a pótvizsgáin. Ahogy halottam már megvoltak a pótvizsgák. Legalább is a barátnőm mesélte, hogy ő már átment fizikából. Hát sok szerencsét azoknak akik pótvizsgáznak vagy pótvizsgáztak. ;)