Na szóval pénteken már azzal kezdődött a napom, hogy apu felhívott, hogy kezdjek el készülődni mert kilencre értem jönnek. Én persze azonnal hiper sebességre kapcsoltam, már amennyire reggel nyolc órakor a szünetben, kávé nélkül tudtam. Átöltöztem, fogat mostam, megcsináltam a hajam és egy kis minimális hétköznapi sminket is felkentem a reggeli nyúzott képemre. Mire apu megérkezett már csak a cipőmet kellett felvennem meg a táskámba bepakolni a szükséges cuccokat, gondolok itt a mobilra, iratokra meg stb. Reménykedtem benne, hogy csak én, apu meg a bátyám megyünk a nagyszüleimhez, de sajnos az apámhoz már annyira hozzá nőtt a "barátnője", hogy már szinte egy lépést se tesz nélküle, ami eléggé bosszantó. Főleg mivel még a 14 éves fiát is magával hozza aki egy igazi kis bunkó. Köszönni alig tud és ha kérdez valamit tőle az ember fintorogva vagy sehogy sem válaszol, ráadásul mindazt megtestesíti ami miatt apám engem és a bátyámat folyton piszkált, hogy ne csináld ezt és ne csináld azt. A kölyök vághat pofákat, én nem, a kölyök csoszoghat, én egy ilyenért már a második szólásra kaptam a sallert és mondjuk ennek köszönhetően nem csoszogok mint egy bamba gyerek (ettől függetlenül nem támogatom a gyerek verést). Na persze ez nem azt jelenti, hogy  srácot nem kiabálja le apám ha olyanja van. Az a nő még csak rá sem szól az apámra, hogy mit veszekszik a fiával. Én a helyében már rég leállítottam volna és közöltem volna vele: Ez az én fiam, az a kettő meg a te gyereked, azokat neveljed, ne az én fiamat.
De persze ebbe a nőbe olyan kevés az anyai ösztön mint Hitlerben a jóindulat. Még egy hím oroszlán is több figyelmet szentel a kölyökének. 
Na de folytatom. Miután a bátyámat is felvettük út közben, úgy két óra utazás után megérkeztünk a nagyszüleimhez. Út közben azonban sikeresen felhúztam magam. Mert már három éve járok az új sulimba, de az apám minden évben megkérdezi, hogy hova is járok suliba, aminél már csak az a bosszantóbb, hogy azt is megkérdezi, hogy mi leszek ha ezt befejeztem. Úgy 6 ezerszer magyaráztam már el ezért úgy gondolom jogosan akadtam ki és mondtam apámnak: Ugye ezt nem komolyan kérdezed? 
Szóval út közben megint felvilágosítottam, hogy már három éve hova járok és mivel töltöm az időm. Ezután már csak az bosszantott jobban, hogy a kocsiban el sem fértem a két nagydarab srác között. A bátyámra hiába szóltam (középen ültem amúgy), hogy húzza össze magát mert nem férek el sehogy sem, a következő pillanatban már ugyan abban a pasis ülésben ült tovább. Apám barátnőjének a fia meg direkt oldalt ült nekünk, hogy még csak véletlen se tudjon szóba elegyedni vele egy egyszerű halandó. Néha szívesen felképelném azt a kölyköt, de most főleg azért mert miatta nem tudtam rendesen elhelyezni a lábaimat. Abban a testhelyzetben, ahogy  miatta a jobb lábamat az ülés széle és a középen lévő karfa közé kényszerítettem oldalt fordítva, ha apám esetlen karambolozik vagy csak simán nyom egy satu féket, az biztos hogy a bokám egyből eltörött volna. De az még biztosabb, hogy akkor a srácot tuti agyoncsapom. 
Na de a lényeg, hogy végre leértünk a nagyszüleimhez ahol a nagyanyám egyből azzal indított hogy tette egy burkoltan bántó megjegyzést arra, hogy nem maradok a hétvégére náluk vidéken. Mert ugye a 16 éves lány unokatesóm (aki szintén vidéken él) győzködött, hogy maradjak lent a hétvégére. De egyrészt semmi kedvem nem volt, másrészt meg jó pár ezer forintomba lett volna hogyha lent maradok. Mivel elsején lejárt a bérletem és a hétvégén már úgy sem terveztem, hogy megyek bárhová is, így vennem kellett volna egyet 4 ezerért, aztán meg persze a buszozás sem ingyen van vidékről Pestre és így a hónap végére már nem igazán akartam kunyerálni a Pesten élő nagyszüleimtől (akiknél amúgy lakom), meg amúgy sem szeretek. De persze ezt nem igazán akarta megérteni a vidéki nagymamám, egyből ezzel indított: Persze, neked nem éri meg, hogy itt maradj. 
Tulajdonképpen nem is csodálkoztam ezen. Amióta a szüleim elváltak (lehet az már 1-2 éve) azóta én vagyok apám családjánál a fekete bárány, csak azért mert nem az apám pártján álltam. Hát ezért sem szeretek olyan sűrűn elmenni hozzájuk. 
De végül is sikerült elmagyaráznom a dolgot és megértetnem a nagyanyámmal. Viszont a bátyám kétszínűsége már is megmutatkozott amikor elkezdte magyarázni az apámnak, hogy milyenek a Pesten élő nagyszüleim, akik persze őt is segítették mindenben, de ő ezt persze nagyon hamar elfelejtette. Miután kellően ki kamuzta magát közöltem apámmal, hogy nem minden úgy van ahogy azt a "testvérem" előadta. A bátyám persze azonnal berágott rám és vitatkozni kezdett velem. A dolog odáig fajult, hogy én közöltem apámmal, hogy ez volt az utolsó, hogy bárhová is elmentem a bátyámmal. 
Most túl hosszú lenne mindent leírni, de a lényeg végül is ennyi: Meglátogattam az nagyszüleimet akik egy hazudozós, hátradöfős alaknak hisznek, csak mert nem álltam a hazug apám pártjára. Elviseltem apám családjának és barátnőjének a kutakodó kérdéseit és bántó megjegyzéseit és lehetőségem nyílt élőben is szembesülni a bátyám undorító természetével. Szóval örülök, hogy vége és még pár hónapig hanyagolhatom őket. :D Mostanában biztosan nem tervezek még egy hasonló család látogatást.