Páran talán már halottatok arról a pszichés zavarról amit úgy hívnak, hogy Hipochondria. Ha viszont még nem akkor itt egy leírás hozzá.

Mi az a Hipochandria?
A hipochondria egyfajta pszichés zavar, amely esetében az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi magán a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán. (forrás: Wikipédia)

Tulajdonképpen ez mind igaz is rám, kivéve az áthúzott halálfélelem részt. Soha nem éreztem halálfélelmet, pedig már beképzeltem magamnak egy jó pár olyan betegséget amitől lehetne.
Itt van azoknak a betegségeknek a listája amiket már egyszer a magaménak tudhattam a hipochonderségnek köszönhetően. 

Betegségek:

• Szívritmus zavar
• Agydaganat
• Szívelégtelenség
• Méhnyakrák 
• Gyomorrák
• Cukorbetegség

Na és még sok más hasonló.
Amikor olvasom a tüneteket mindig találok valamit ami alapján arra következtetek, hogy nekem igen is van bajom. De mondjuk mostanában már ott tartok, hogy inkább utána sem nézek az ilyen dolgoknak mert csak magam idegesíteném, de még így is van hogy néha néha találok egy betegséget ami pont rám illene. 
Nézzetek örültnek, de ilyen vagyok. :D A barátaim is már rég megszokták. Amikor előállok egy újabb betegséggel rögtön azt mondják, hogy tiszta hülye vagyok és ezzel el is rendeztünk mindent. :D Az anyám meg csak simán azt mondja: Hát te bolond vagy lányom. :D Legtöbbször csak nekik mondom el ezeket, de szerintem ők már rég tudják, hogy igazából csak Hipochonder vagyok. Tulajdonképpen én már régen meg is szoktam ezt a dolgot. Hozz szoktam, hogy mindig van valami amivel magamra hozhatom a frászt. :) 

Vagy ezerszer megterveztem fejben, hogy mit fogok most írni ide, de most valamiért nem megy az írás. Látszik, hogy már közel van a péntek és a hétvége. De mondjuk ez a hét annyiból jó volt, hogy a dolgaim nagy részét elintéztem. Valamiért, míg el nem intéztem ezeket  dolgokat, ha csak nyugodtan ültem a seggemen végig úgy éreztem, hogy valami nem okés és valamiért csak idegeskednem kellene. Mint egy vihar előtti csend. De végül is elintéztem mindent.
Vissza vittem a tavalyi könyveimet a suliba amik nem kellettek már és végre ma haza hoztam az új tankönyveimet. Mondjuk annyi lelkesedés meg erő már nem volt bennem, hogy ne vágjam le a földre amint hazaértem és tegyek a könyvekre címkét. De legalább meg vannak. A hosszú út miatt és mert nem fért bele a táskámba, a sok cipekedéstől elzsibbadt a karom és most fáj is rendesen a felkaromon az izom. Szóval gyúrtam egy kicsit. :D
Ráadásul egy újabb könyvet olvastam el, amiről biztosan írok kritikát és ki is teszem nektek a letölthető könyvek közé. :) 

U.I.: Tettem még fel pár könyvet a letölhető könyvek közé. Nyugodtan írjatok ha kell valami könyv. ;)
 

Úgy néz ki a szavazás eldöntötte, hogy mi legyen. Ha már regisztráltatok a letölthető könyveket a Könyvek... menüben találjátok. :) Egyenlőre csak két könyv van még fent, de hamarosan többet is felteszek. Kérésre is teszek fel könyveket. :)
Eddigi könyvek: 

1. Amit csak ő akar
2. Rabul ejtett szűz

Mivel én sem szoktam minden könyvemet megvenni és nagyon nehéz megtalálni online a könyveket, gondoltam nyújtok egy kis segítséget az olvasni szeretőknek. :) Szóval szavazzatok és a szavazat alapján döntök. :)

Get your own Poll!

Már eléggé régen olvastam olyan könyvet aminek a története nem a mostani években játszódik. Utoljára azt hiszem a Katherine volt az amit olvastam, aminek a története igaz és a lovagi korban játszódik. Viszont az Ellopott menyasszony nem igaz történet, de nekem nagyon is tetszett. Az ahogy nem csak egy szemszögből olvasható a könyv, hanem mindkét fél szemével (pluszban még pár más szereplőével). Nekem az ilyen könyvek mindig jobban tetszettek. Az pedig még egy plusz pont, hogy a srác nem adta olyan könnyen magát. Míg a csaj keményen tepert, ő erősen ellenállt, mert bizonyos okok miatt (nem játszok Spoilert) féltette magától a lányt. Más könyvekben, úgy a felénél, a srác kezdte volna beadni a derekát, de ő még akkor is ellökte volna magától a lányt amikor volt rá esély, hogy megmeneküljön az akasztástól. 
Na de pár hiba azért még is csak akadt a könyvben, ha hiba nem is, de pár dolog eléggé piszkált. 

Ha már a csók is bűn...
Az 1800-as években még erősen erkölcsösek voltak a nők és nagyon szigorúan vették a férfiak is az illemet. Ez a könyv pedig pont abban az időben játszódott amikor még az is "bűnnek" számított ha egy pasas háromnál többször táncol ugyanazzal a hölggyel (mondjuk bűnnek nem teljesen bűn, inkább olyan illetlenségféle). Arról nem is beszélve, hogy a házasság előtti csók (még a jegyesek közt is) is tiltó listán volt. Szóval a könyvben szereplő Ellenek igen erkölcsösnek kellett volna lennie. De ehhez képest, úgy tűnt mintha az író elkurvásította volna (legalább is abban a korban az amit a lány művelt igen is annak minősült). Mert a lány még az esküvő előtt lekapta a vőlegényét a teraszon, azok után pedig simán felajánlotta a testét a mostohatestvérének (akihez szerencsére semmilyen vérrokonság nem fűzte). Mentségére legyen mondva, hogy már négy éve nem látta a srácot aki szörnyű állapotban volt (ráadásul nagyon nagyon nagyon...szerette) így hát gondolta megszánja a szüzességével. Miután pedig megszökött a sráccal (ezt persze már a címből ki lehet következtetni) többször is felajánlja magát neki, a srác padig van olyan rendes, hogy nem mond neki nemet. De azért megjegyzi egyszer, hogy egy hölgynek nem így kellene viselkednie. Erre a jelenetre pedig csak annyit tudtam mondani: Köszönjük a segítséget Megmondó kapitány, az utólagos okosság szuperhőse. 

Milyen romantikus...
Mondjuk a könyv eléggé romantikus volt a folyamatos érzelmi viharokban. De amikor a srác elfogadta a csaj felajánlását, képes volt az ajtónak támasztva elvenni a lány szüzességét. Az egy dolog, hogy két éve nem volt csajjal, de nekem még ez sem lenne elég nagy mentség egy ilyen dolog elszúrására. Nem mintha a lányt olyan nagyon mélyen lesújtotta volna a dolog. A poén az, hogy még a srác érezte magát rosszul amiért képes volt ilyen bunkó módon megszabadítani a lányt az ártatlanságától. 

Elle miért vagy te Elle?...Most komolyan! Miért?!
Írtam már, hogy a főszereplő lány, Elle mennyire nem erkölcsös nő, de gondoltam csak egy mini listába szedem, hogy mennyire rossz személyiséget kapott szerencsétlen lány.

1. Nincs még egy olyan nő, aki cseszegeti a szerelmét a titkai elárulásáért, miközben látja, hogy a srác mennyire nem akar beszélni róla és csak folyamatosan felhúzza őt. Elle gondolom még soha nem kapott egy atyai pofont sem, de ha én lettem volna a pasi helyében szerintem megérdemelt volna egy száj befogó sallert, amilyen erőszakosan szekálta a srácot, csodálom, hogy nem hagyta ott a csajt a francba. 
2. Az a nő ne is merje magát úrilánynak nevezni és még csak meg se sértődjön, amikor valaki lekurvázza (mert ez történt), aki csak úgy odaadja magát egy pasasnak ráadásul a védekezésre sem gondol. De legalább megfordult e fejében, hogy nem lenne tisztességes ha hozzá menne egy ilyen után a vőlegényéhez. 
3. A "vegyél azonnal feleségül, mert ezt diktálja az illem miután jó párszor megfektettél" szöveget a lány már egy párszor elsütötte. Azokban vártam azt, hogy az utólagos okosság hőse, Megmondó kapitány, közölje vele, hogy "egy hölgy így nem viselkedik". De gondolom a srác is rájött már, hogy hiába járatja a száját.

Hát minden esetre nekem tetszett a könyv. Csak ajánlani tudom, mert nem azt az unalmas sablonos sztorit próbálja lenyomni az ember torkán. Érdemes legalább egyszer elolvasni. :)
Ha érdekel valakit itt olvashat róla: Az ellopott menyasszony

Az elmúlt napokban (amit eddig kihagytam az oldalon) nem történt semmi érdekes. Az osztályommal végig "kirándultunk" (már ha azt a sok hülyeséget és felesleges utat annak lehet mondani). Az utolsó napon viszont már annyira untam az egészet és olyan szar helyekre mentünk, hogy már inkább maradtam volna a suliban matekozni mint, hogy női bajjal küszködve, teljesen begörcsölve mászkálgassak össze vissza. De persze a tanárunk meg sem próbálta megérteni a helyzetem amikor elmondtam, hogy mi a bajom, ráadásul nem csak nekem. De csak mert még nem látta, ahogy a görcsölő hasam miatt rohanok hányni a WC-re (bocsi, tudom, hogy undi, de legalább őszinte). Helyette burkoltan lehülyézett amiért mondtam, hogy nekem így nem éri meg össze vissza szaladgálnom a semmiért. De persze az egész osztály bevágta a hisztit, holott egy szóval sem mondtam, hogy ők ne menjenek. Simán ott hagyhattak volna a barátnőmmel (aki hasonló bajjal küszködött) a suliban egy másik osztállyal. De ennek az átgondolására már sajnos nem terjedt ki sem az övék sem a tanárunk agykapacitása. Így képtelen voltam velük menni. Szóval teljesen feleslegesen mentem ezen a héten suliba, főleg, hogy még a nyavalyás könyveimet sem kaptam még meg, mert az anyám elszúrta nekem az egészet (hosszú elmagyarázni) így majd rohangálnom kell, hogy beszerezzem a könyveimet. Már előre élvezem a dolgot. Szuper lesz. -.- 
Tulajdonképpen eddig azért nem írtam ide, mert lusta voltam és jobban lefoglalt egy könyv amiről úgy is hamarosan kritikát írok. Arról nem is beszélve, hogy tegnap ünnepeltük a tesóm szülinapját. Szóval lusta is voltam meg kicsit elfoglalt is. :)

Most pont olyan kedvemben vagyok, hogy ezt a dalt legalább 20x meghallgatnám annyira tetszik a szövege. A HU dalszövegei néha eléggé "nyersek" de valahogy mindig eltalálják a megfelelő szavakat. :)

Az első hét azt hiszem végig ilyen laza lesz. Mivel még mindig nem kaptunk órarendet (ahogy tavaly sem siették el a dolgot) az osztályfőnökünk folyton beszervez valami programot. Ma is csak egy órát maradtunk a suliban, aztán a leghosszabb úton (csak, hogy kitöltsük a megfelelő időt) elmentünk a budai várba. Utoljára a csoki fesztiválon voltam ott, azt imádtam, finom volt. :D
Most csak végig sétáltunk az egészen és nevettünk a mindent lefotózó kínai és japán turistákon. A legviccesebb az volt amikor négy katona két bejáratot védett a várnál és a külföldiek (de főleg az ázsiaiak) fotózkodtak velük, mert úgy álltak ott szoborszerűen mint Angliában a palotánál álldogáló katonák. De leginkább azon nevettünk amikor az őrségváltásnál egy autóval négy katona végig ment az úton és csak egy-két méter távolságból elhaladtak a szobrozó katonák előtt és cukkolva őket nevettek rajtuk meg integettek. Erre az egyik osztálytársam meghallotta, hogy az egyik szobrozó katona ezt mondta: A köcsögök autóval mennek. :D 
Azután persze szabadon mehetett mindenki haza. Én meg a barátnőim lelépcsőztünk egészen a villamosig. Jó hosszú volt. Azután egy óra alatt haza is értem. De azért jó volt. :)