Kritika: Asztal három főre2013.08.23. 14:27, Alexy
Ez az a könyv amiről az előző kritikában írtam. Ismét egy könyv amiben egynél több a srác. Bár mondjuk a kettő elfogadhatóbbnak tűnik mint a három. :D
Ebben a könyvben viszont nem két testvér akarja a lányt, hanem két barát akik már egy ideje osztoznak a lányokon.
A sztori lényegében annyi, hogy a srácok kifognak egy visszafogott lányt aki épp akkor költözött New Yorkba és újdonságra vágyik amit a srácoktól meg is kap. A két srác persze eltérő egyéniségek, de mindketten azonnal belebolondulnak a lányba. A lány viszont az engedelmes kislányból átvedlett egy ellentmondó síros lányba, aki párszor okoz néhány kellemetlen percet a srácoknak, amiért meg is kapja a büntetését (amit mondjuk én nem tartok nagy büntetésnek).
Tulajdonképpen egészen addig tetszett a könyv míg szembe nem találtam magam ismét egy olyan dologgal amit jóformán nem hogy könyvben nem láttam még de a való életben sem.
Belefér az ujjam az orrába?
Komolyan. Nem vicc. Amikor azt olvastam, hogy a két srác közül a számomra legkomolyabbnak tűnő srác agyán átfut a gondolat, hogy milyen apró is az ő barátnőjük, aki épp köztük feküdt az ágyon, még nem sejtettem hogy mi lesz ebből. De mikor azt olvastam, hogy azon gondolkodik, hogy vajon beleférne-e a lány orrlyukába a kisujja, szinte könyörögtem hogy: neeeee, kérlek, csak ezt neeee! De végül is hiába, mert a következő pillanatban megtörtént az a dolog ami felér a másik könyvben lévő fingásos jelenettel (vagy talán mégsem?). A srác ujja már a csaj orrában volt.
De ez még semmi.
Miután megállapította hogy olyan apró a csaj hogy még az orrlyukába a legkisebb ujja sem fér be a másik srác is kipróbálta. Na és láss csodát, neki sem fért be a kisujja. Ezután reméltem nem az következik hogy egymás orra alá durrantanak.
De persze minden történetben kell lennie egy gonosznak aki elszúrja a nagy boldogságot. A gonosz pedig ebben a könyvben egy csaj (mintha nem lenne már egy rakás ilyen).
Az kicsit idegesített a könyvben hogy még a legjelentéktelenebb szereplőnek is majdnem leírta az életrajzát az író. Mert az egy dolog hogy a pénzéhes, bosszúálló, boldogság romboló, gyilkos hajlamú pultos csajnak (aki az egyik srác bárjában dolgozott) leírja hogy mi is vele a helyzet, meg hogy honnan ismerik a srácok. Na de egy olyan karakternek akinek csak annyi a szerepe, hogy ugyan ott dolgozik ahol a pultos csaj és egy mondatban feldobja a csajt a főnöknél, hogy igen is az a csaj akarta kicsinálni a barátnőjüket. Hát könyörgöm, neki minek kellett a fél életét leírni? Hogy ő tartja el a családját meg stb. Erre tintát is hülyeség volt pazarolni.
De persze a végére minden rendeződik és a srácok oltár elé vezetik a lányt aztán boldogan élnek míg meg nem halnak. :D
Nagyjából ennyi a történet. Nekem végül is tetszett, csak azt az orrba dugdosós dolgot kihagyhatta volna belőle az író. Minden esetre nem volt egy rossz könyv, de ez is olyan egyszer elolvashatónak tűnik. De egyszer tényleg érdemes elolvasni. :)
Akit érdekel itt talál léírást: Asztal három főre
|