Mindig szeretek átugrani a keresztanyámékhoz, hogy játsszak a három és a kilenc éves unokatesóimmal. De amikor ők jönnek át hozzánk, mondhatni olyanok mint a biológiai fegyverek. Két perc alatt úgy össze tudnak verekedni (mert hát kis srácok), hogy még én is kénytelen vagyok beszállni. Amikor a kicsit le akarom szedni a nagyról (mert egy elvetemült kis rosszaság :)) akkor a nagy jön utánam, hogy folytassa a kicsivel a bunyót, amikor meg beállok a kettő közé alig tudom távol tartani őket egymástól. Most szerencsére nem nekem kellett szétszedni őket, a testvérem nagydarab srác révén rendesen uralta a helyzetet. :D Jól szét is csikizte őket. De persze én se maradhattam ki, most sem a "jóból". A nagyobb unokatesóm folyton a nyomomban volt és tudta, hogy hol kell megcsikizni ahhoz, hogy rögtön padlót fogjak. Egy párszor el is játszotta ezt velem. Mondjuk mikor pont kimentem vele a kertbe, a legjobb pillanatban kapott el, majdnem lefelejtem a rózsa bokrot. xD Meg majdnem rátapostam szegény, öreg kutyusunkra Szuzira. Miután a konyhában is padlót fogtam, úgy döntöttem inkább leülök és úgy próbálok meg túlélni. :D
Azután, hogy felforgatták a szobámat, meg jól megkínoztak, már tűztek is haza. 
A megszállás sikeres volt. :D