A sulinak és a közelgő télnek köszönhetően kicsit már NAGYON ki vagyok. Mármint nem idegileg. Az idegeim teljesen rendben vannak, ami fura mert mindenki más körülöttem hisztis (legalább is mostanában) meg problémás, de én tök jól vagyok. Nem is értem, hogy miért nem tud mindenki olyan jó kedvű lenni mint én. Talán fura, de én még akkor is mosolygok ha előtte le lettem cseszve, mondjuk úgy tíz perccel utána és nem ám azzal a mű mosollyal. Egyszerűen mosolygós vagyok és pozitív. Most viszont hiába jókedv ha kezd kifogyni az aksim. Néha nem is tudom, hogy jutok haza a suliból hulla fáradtan. Ha hazaérek az első dolgom mindig az, hogy föltöltöttem magam kajával aztán beugrok az ágyamba olvasni egy kicsit (mit kicsit, van az pár óra is, ha jó a könyv), aztán gépezek, ha van valami halaszthatatlan dolgom a sulival kapcsolatban (gondolok itt házira ami esetleg másnapra esik, vagy házi dogára, stb.) akkor azt megcsinálom, ha pedig az unokatesóm felhív, hogy menjek át hozzá játszani, már ugrom is, hogy meg hosszabbítsam a kinect játékkal az izomlázam. 
Ma is eléggé fáradtan jöttem haza. Meg "ebédeltem" és már épp mentem volna fel a szobámba, hogy ledőljek egy kicsit amikor is a nagyapám közölte, hogy nem ártana kitakarítani a szobám. Nem volt ám nagy kupi, csak egy nadrág a földön, be vetetlen ágy, egy pici rumli az íróasztalomon meg sminkes cucc a földön, de amúgy meg minden teljesen rendben volt. Viszont a nagyapámnak nem igazán felelt meg az én hétköznapi "rendem". Igazság szerint én mindig a hétvégéken szoktam kitakarítani a szobám, amikor van hozzá erőm. Mert hétköznap általában a "kupit" csinálom. 
Szóval annyira fáradtan estem haza, hogy örültem, hogy luk van a seggemen nem, hogy még elkezdjem kitakarítani a szobám. De azért nagy szenvedések árán megtettem, hogy kiporszívóztam a szobám, elpakoltam a földön hagyott cuccokat és kidobáltam azt a két papírlapot ami az egész szobában szemétnek számított. Hát ennyit a jó napomról. :D