A mai nap teljes unalomban telt. Semmit nem csináltunk, csak egy két órás filmet néztünk, meg (tök feleslegesen) kimentünk a Hősök terére. Valami indiai filmet néztünk aminek a nagy részéből kispórolták a fordítást (vagy a rendezői változatot néztük), ráadásul néha angolul beszéltek benne néha meg az ottani nyelven, szóval teljesen zavaros volt. Tulajdonképpen a filmnek lett volna valami mondanivalója, de egyáltalán nem tudta felkelteni annyira az érdeklődést, hogy bárki tudja az osztályomból, hogy mi is volt a lényege. Én már az első pár perc után elővettem a rajz füzetem és elkezdtem rajzolgatni. Nem rajzoltam valami nagy dolgot (pedig Rejit akartam a Bleach-ből), csak valami egyszerűt amit már régóta szerettem volna. :)
Itt egy kép a félkész és a teljesen kész rajzról. Na ki tudja, hogy melyik bandának melyik albumán volt ez a madár a gránáttal? :D
Nem pont olyan mint az eredeti, de igyekeztem. Mondjuk azt bevallom, hogy a színezés nem az erősségem. :D 

Ma volt az első nap, de én már most úgy utálom a metrózást meg a buszozást mint a nyár előtt. A tolakodó öreg nénik meg az útba álló szerencsétlenkedők csak még jobban felhúztak reggel, miután egy jó hosszú sort álltam végig, hogy megvegyem a bérletem. Azután feltankoltam csokis sütivel és fél nyolckor találkoztam a barátnőimmel az aluljáróban. 
Ahogy sejtettem egy pár osztálytársunktól elbúcsúzhattunk az idén, nem is olyan kevéstől de azért pár ember még igazán mehetett volna. A hülye szőke (nem általánosítás, tényleg szőke), meg az idegesítő, vinnyogó törpe is maradt. 
Na szóval az első nap csak 5 órát maradtunk bent, de csak a szokásosat csináltuk. Átismételtük a házirendet, beadtuk a bizonyítványokat, megkaptuk az ellenőrzőket, aláírtunk pár papírt, de a könyveket még nem kaptuk meg. 
Végig nézve a kilencedikeseket valahogy most jobban ki tudtam szúrni, hogy kik az újak, mint tavaly. Néhányan kicsit elveszettnek tűntek és még nagyon csöndesek voltak. A legtöbbjükön látszott, hogy még nem igazán barátkoztak össze egymással. 
Ahogy én emlékszem én már rögtön az első nap unatkoztam és barátkozni kezdtem. Mindenkivel kedves voltam, még azokkal is akikről akkor még nem tudtam, hogy kétszínű hárpiák. Végül kiderült, hogy kivel is érdemes barátkozni és kiben bízhatok meg. Míg ők folyton cserélgették a barátokat és egymást támadták hátba, én a barátnőimmel tök jól megvoltam és csak nevetni tudtunk a beképzelt kétszínű társaságokon. De persze azóta a nagy részük kihullt az osztályból. Ami várható volt.
Na de a lényeg. Túléltem az első napot ez a hét meg úgy látszik laza lesz. :)

Mindig szeretek átugrani a keresztanyámékhoz, hogy játsszak a három és a kilenc éves unokatesóimmal. De amikor ők jönnek át hozzánk, mondhatni olyanok mint a biológiai fegyverek. Két perc alatt úgy össze tudnak verekedni (mert hát kis srácok), hogy még én is kénytelen vagyok beszállni. Amikor a kicsit le akarom szedni a nagyról (mert egy elvetemült kis rosszaság :)) akkor a nagy jön utánam, hogy folytassa a kicsivel a bunyót, amikor meg beállok a kettő közé alig tudom távol tartani őket egymástól. Most szerencsére nem nekem kellett szétszedni őket, a testvérem nagydarab srác révén rendesen uralta a helyzetet. :D Jól szét is csikizte őket. De persze én se maradhattam ki, most sem a "jóból". A nagyobb unokatesóm folyton a nyomomban volt és tudta, hogy hol kell megcsikizni ahhoz, hogy rögtön padlót fogjak. Egy párszor el is játszotta ezt velem. Mondjuk mikor pont kimentem vele a kertbe, a legjobb pillanatban kapott el, majdnem lefelejtem a rózsa bokrot. xD Meg majdnem rátapostam szegény, öreg kutyusunkra Szuzira. Miután a konyhában is padlót fogtam, úgy döntöttem inkább leülök és úgy próbálok meg túlélni. :D
Azután, hogy felforgatták a szobámat, meg jól megkínoztak, már tűztek is haza. 
A megszállás sikeres volt. :D

Még nem mutattam nektek a rajzaimat. szóval itt van kettő amit még pár évvel ez előtt csináltam. Azért mutatom ezeket mert a többit nem találom. Biztos valamelyik fiókomban bújnak meg. :D De volt amit valamelyik barátnőmnek adtam mert megtetszett nekik. 
Az első képen lévő srácot felismeri valaki? Ő Grimmjow a Bleach-ből. :) 
A másodikon pedig  egy modell van rajta, ha jól emlékszem, a neve Susan Coffey. Mondjuk az övét kicsit elszúrtam. :/

Feltöltöttem a második részét a történetemnek amit még mindig az Írásaim menüben találtok. :) Remélem tetszeni fog és nem csak magamnak írom. 
Talán holnap hozok új részt, de nem biztos, kiderült, hogy holnap lesz épp elég dolgom, de talán erre tudok időt szakítani. Még meglátom. 
Ja és előre szólok, hogy a második rész elolvasásához már regisztrálni kell. Bocsi, de azt csak az oldalra beregisztrálva tudjátok el olvasni. Az elő részt még mindenki el olvashatja regisztrálás nélkül.
Jó olvasást. ;)

Most megint belekezdtem egy új anime sorozatba, de ezúttal sokkal hosszabba. Én úgy láttam hogy olyan 50 körül vannak a részei, de nem biztos. Én egyenlőre a 25. résznél tartok s eddig nagyon tetszik. Tulajdonképpen az egész sorozat olyan mintha csak egy nagy poén lenne. :D 
Néhol logikátlan, de teljesen vicces. Az egész erről (fent látható) srácról szól és arról a meztelen kisbabáról. Az démon király leküldi a fiát ( kisbabát) a földre, hogy egy ember felnevelje és ha a fia felnő akkor el kell pusztítania az emberiséget, csak azért mert a flúgos, játékbolond, teljesen eszetlen Démon királyt idegesítik. :D Én még a démon királyon szoktam sokat nevetni, teljesen lökött. De a lényeg az, hogy a fent lévő srácot választja apjának Baby Bell (a kis Belzebub), Oga (a srác) pedig irtózik az egésztől de a részek haladtával kezdi megszokni a dolgot. Egy rakás verekedésben vesznek részt, mert a srác nagyrészt azért is lett Baby Bell "apja" mert gonosz és erős. Most nem akarok mindent leírni, túl hosszú lenne. A lényeg, hogy ezt az animét csak ajánlani tudom azoknak akik szeretnek nevetni (persze vannak benne kisebb érzelmi morzsák is). Engem mindig megnevetet. Ha gondoljátok nézzetek bele az első részbe.

Ígértem egy történetet az oldalra. Hát ma kész is lettem az első résszel. A történetet a fent látható Hollywodd Undead dal ihlette, az egyik kedvencem. A dalszövegben is benne van a történet.  Talán most még nem látszik, de később ahogy halad a történet a szám egyre jobban illik majd hozzá, főleg a végéhez. :)
Remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését és kapok némi véleményt. :) 
Az Írásaim menüben megtaláljátok. Jó olvasást. Előre szólok, hogy nem tervezek hosszúra, max olyan 20 részesre. Valószínűleg holnap lesz második rész. :)