Régebben, még a blogolás előtt, naplót vezettem. De nem tartott sokáig, csak pár napig vagy pár hétig írtam a naplóimba. Viszont még így is volt vagy három naplóm. Az első egy Barbie napló volt ami zenélt is meg minden (ciki de még mindig meg van). A második egy rózsaszín pufis borítójú, macis napló volt. A harmadik pedig egy sima macis. A Barbist már rettentően régen vettem, de még mindig jó, azonban amit bele írtam a nagy részét nem biztos, hogy el tudom  olvasni. Nem írtam valami szépen, ahogy sajnos még most sem. De ahogy néhány oldalt el tudtam olvasni nevetnem kellett, hogy milyen hülyeségeket voltam képes leírni. De bele olvasgatva egy-két lapba újra eszembe jutottak az óvodás és kisiskolás szerelmek. :D Na meg pár kellemetlen dolog (mint mondjuk a menzán egy csótány...brrrr). De olyan keveset írtam, hogy szinte alig írtam minden egyes naplóba húsz oldalt vagy annál kevesebbet, de többet biztosan nem. De jobban jártam hogy most itt írok, mert lusta lennék megint kézzel írott naplót vezetni. :)

Kötelességemnek érzem bemutatni nektek a fent látható kis rosszcsontot. Ő a kulcs mumusom Zacky. Úgy egy hónapja tettem szert rá, mikor már vagy huszadjára mentem Siófokra nyaralni (már untam is rendesen). Jó kis srác és elvégzi a maga dolgát. Igaz legtöbbször csak lógni szeret és fetrengeni, lusta egy kis dög, de azért rajta tartja a szemét a kulcsaimon. Nincs nagy étvágya és szomja sem. Olykor ha úgy adódik megelégszik egy kis esővízzel. Ennek ellenére imádja a törődést és nagyon is igényli. Szereti ha egy nap többször is beállítom a haját és azt is ha csak összeborzolom. Azt pedig egyenesen imádja ha az emberek megnézegetik és vudúbabának hiszik, olyankor csak szerényen mosolyog és elbújik a sok haja közt. Kedvenc helye a kis polc ahol a legtöbb kulcstartóval lustálkodhat, bár a testvérem kézigránát kulcstartójától kissé még fél. Legjobb barátja az Olaszországban vásárolt, csillogó kövekből kirakott, piros halacska kulcstartó. Szegény kishalacska pár napja elveszítette az egyik uszonyát, ezért Zacky vállalta a nehéz feladatot, hogy átvegye a helyét. Ennek ellenére még mindig jó barátok. ;)

U.I.: Zacky is imádja olvasni a blogom, ezért is kért meg és ragaszkodott hozzá, hogy bemutassam őt nektek. :)

Ez pedig az egyik kedvenc dala. :D 

Ez a dal mindig a hosszú autóutakat juttatja az eszembe. Amikor még sokat utazgattunk autóval a családommal. Út közben mindig szólt a zene még akkor is ha beszélgettünk. Még emlékszem apu hülye szabályára, hogy nincs a kocsiban se kaja se üdítő. Ha mégis akkor mi takaríthattuk, ezért is ettünk a kocsiban olyan ritkán. :D

Gondolkodtam rajta, hogy írok majd egy kis "élménybeszámolót" és most tessék itt van. Mivel kint rossz idő van, én meg egy szál sortban meg pólóban unatkozom a szobámban, már ideje volt írnom ide valamit. Tulajdonképpen ha tegnap, nem este nyolcra hozott volna haza az apám már előbb írtam volna ide. De sajnos a testvérem rávette aput, hogy hazafelé menet ugorjunk be a Duna melletti nyaralójukba és pecázzunk egy kicsit. Ennek köszönhetően két órán keresztül a seggemen ültem és csak reménykedtem hogy a következő pecabot lendítésnél nem akad belém a horog (szuper volt). 
De legalább a nagyszüleimnél töltött idő nem volt rossz. Találkoztam a nálam két évvel fiatalabb lány unokatesómmal és minden olyan csajos problémát átbeszéltünk ami egy 15 éves lánynál előfordulhat. Sajnos őt is beszippantotta azok társasága akik a korán felnőni akarókhoz tartoznak. Ez kissé el is szomorított. Mert ő mindig az a szeleburdi, aranyos, szeretgeti való lány volt. Ebből az aranyos lányból pedig egy cigiző, melleket kipakoló, állandóan sminkelő, kontyos csaj lett. Amikor megláttam és beszélgettünk a problémáiról rögtön megértettem, hogy az anyám miért tiltakozott olyan vehemensen amikor bentlakásos iskolába akartam járni. Két ilyen sulit is meg akartam jelölni amikor választani kellett, de anyám semmi pénzért nem írta volna fel a listára. Mikor először felvetettem neki az ötletet a válasz egy határozott NEM volt. Most pedig teljesen megértettem hogy miért tiltakozott. Mert az unokatesóm ott került bele minden rosszba. Ott kezdett el cigizni, úgy öltözködni és sminkelni mint a mai bármire kapható lányok. De ahogy mesélt nekem az egészről, tudtam hogy eleinte ellene volt az ilyen dolgoknak mint a dohányzás meg a többi, de épp ezért is piszkálták sokan a koleszban. Egy idő után ki is készült és mondhatni behódolt a sok elkényeztetett, beképzelt libának. Eleinte nem is érdekelték a srácok, most meg úgy cserélgeti őket mintha minden ízt ki akarna próbálni a legváltozatosabb cukorkák zacskójából (nem félreérteni ám). Azonban ahogy beszélgettünk egy időre mintha vissza változott volna azzá az aranyos kislánnyá. Ne értsétek félre, én is szoktam magam sminkelni, meg nekem is van pá olyan cuccom ami után a srácok megfordulnak, én is tudok úgy viselkedni. De úgy gondolom hogy ő még pont abban a korban van amikor nem ezzel kellene foglalkoznia hanem, hogy élvezze az életet és azt az időszakot amíg még gyerek. Sosem értettem hogy a 14 éves korosztály (sajnos van mikor fiatalabbak is) miért akar olyan gyorsan felnőni. Én jelen pillanatban mindent megadnék azért, hogy újra az a kislány legyek akinek a legnagyobb gondja az volt hogy melyik Barbijára milyen ruhát tegyen. Az a kislány még nem tudott arról a sok rosszról ami a világon történik, még nem ismerte azokat a nagy elvárásokat amik most érvényesülnek velem szemben és azokat a félelmeket amikkel nemsokára szembe kell hogy nézzek. Ezért is szeretek visszagondolni arra az időszakra (sok más dolog mellett). 
Szóval megbeszéltünk pár dolgot az unokatesómmal és kértem őt többször is hogy ne engedjen azoknak a zsarnokoknak akik eddig dirigáltak neki hogy érvényesítsék felette a hatalmukat. Mert ő ennél erősebb és okosabb lány. Nem tudom, hogy mennyire voltam hatásos miközben az ő cigijét szívva sétáltunk az éjszakában (szégyen, nem szégyen, annak ellenére hogy nem szoktam cigizni abban a pillanatban nagyon is megkívántam két szálat), de úgy látszott sikerült lelket önteni belé. Remélem lesz ereje nemet mondani. 
Ezek után (mondjuk még a nagy beszélgetés előtt) beugrottam a barátnőmhöz, hogy oda adjam neki a szülinapi ajándékot és azt amit hoztam neki Olaszországból. Vele is beszélgettem, mert úgy néz ki ott aztán mindenki problémás. Végig beszélgettünk pár órát, leginkább csak az elfuserált pasi ügyekről és hátba támadós barátnőkről. Azt hiszem kifejezetten jót tette nekünk hogy végre tudtunk rendesen beszélgetni, mert az utóbbi időben nagyon nem jöttünk ki egymással. Most pedig úgy tűnik minden a helyére került. 
Az apámmal viszont nem igazán töltöttem el pár percnél több időt. Főleg hogy magával hozta az idegesítő nőjét meg annak a fiát. Bosszantó volt látni ahogy a nagymamám körbezsongja mind a kettőt, mintha olyan hű de fontos emberek lennének. De az még jobban felbosszantott amikor a mamám mondta, hogy ad majd nekünk zsebpénzt és annak a kölyöknek is adott, mintha az bárkije is lenne. Ne értsetek félre, nem a pénz aggasztott, hanem az hogy már úgy kezeli azt is mintha a családhoz tartozna, holott semmi köze hozzánk, SEMMI. Egyedül az vigasztalt, hogy a nagypapám nem volt ilyen. Neki valamilyen oknál fogva mindig is én voltam és én is maradtam a kedvence, ami jól esett. :) Soha nem haragudott rám amiatt ,hogy nem az apám pártját fogtam hanem az anyámét (ami a mamámról nem mondható el). Még most is mosolyogva gondolok arra az időkre mikor még nagyon kicsi voltam és ő mindig mikor átmentünk hozzájuk azt kérdezte ki a papa szeme fénye én pedig természetesen rávágtam hogy én. :)

U.I.: A játékkal együtt ez a zene is nagyon megtetszett. :) Már alig várom, hogy játszhassak vele. *-*

Ma végre apám levisz a nagyszüleimhez. Szóval egy ideig nem leszek. Pontosabban csak holnapig. Remélhetőleg apám haza is hoz. :D Addig meg csak el lesztek nélkülem. ;) 

Ezen a héten nagyon rövid idő alatt kivégeztem a Blackstone affér első és második részét (a Meztelenül-t és az All In-t).
Az elsőt kicsit túl rövidnek találtam. Lehet hogy csak azért mert már hozzászoktam a 300 oldalas könyvekhez, de végül is nagy örömömre a második rész legalább 300 oldalas volt. 
Tulajdonképpen az első rész tetszett, miközben olvastam egyáltalán nem éreztem azt, hogy egy újabb unalmas erotikus sablonokkal teli könyvet olvasok. Mondjuk az elengedhetetlen gazdag és jóképű srác és a szörnyű múltú lány még így is megvolt. De nekem pár dolog miatt sokkal jobban bejött ez a könyv mint a többi. Leginkább ezek miatt:

Orvosi vizsgálat...
Olyan hihetetlennek tűnik, hogy szinte minden ilyen könyvben a csajok meg a srácok orvoshoz járkálnak szűrésre, hogy nincs-e valami bajuk. Tudom, néha azért el kell menni. De olyan bosszantó az ilyen könyvekben az, hogy a srácok és a csajok állandóan ezzel jönnek hogy ők mindig ellenőrzik magukat meg stb. A való életben viszont az emberek többsége nem járkál állandón orvoshoz egy ilyen miatt. De az ilyen könyvekben a srácok mindig bizonygatják, hogy ők teljesen tiszták a csajok meg tök természetesnek veszik, hogy még szép hogy járnak orvoshoz. Viszont ebben a könyvben csak a srác van bebiztosítva a csajt megvédi az a tudat hogy már hónapok óta nem volt senkivel. 

Medve bunda lent?
Miért van az, hogy a legtöbb könyvben az amcsi csajok medve bundát hordanak a lábuk között. Én még idősebb koromra se tudnám magam jól érezni a bőrömben ha medve bundát viselnék ott. Ezek a csajok meg huszonévesen nem fordítanak ilyenre időt a könyvekben. Mert állandóan csak azt olvastam minden ilyen könyvben, hogy a srácok mondták meg a lányoknak hogy le a medve bundával. Hát épp ezért kedvelem ezt a könyvet, mert itt legalább a csaj ad annyira magára, hogy szán pár percet egy ilyen dologra. A srácnak meg meg se kell említenie a dolgot. 

Indokolatlan gazdagság
Szinte minden ilyen könyvben a srác teli van pénzzel. Ezeknek a srácoknak szinte minden az ölébe hullik. Azonban ebben a könyvben nem olyan szerencsés a srácunk, hogy azonnal milliárdos lesz. Előbb még megjárja a poklok poklát Irakban, mert ugye ezelőtt ő egy katona volt. Azután megnyer egy pókerversenyt és szert tesz egy jelentős összegre aminek a segítségével létrehoz egy céget ami a fontos emberek biztonságával foglalkozik. Tehát ilyen az mikor a nulláról indulsz. Hát nem sokkal életszerűbb mint az hogy gazdag a srác és ennyi?

Az első rész végül nem lett boldog befejezés. Ezért is lett egy második amit olyan szempontból, hogy a srác szemszögéből íródik, jobban kedveltem. Mert én jobban szeretem két szemszögből látni a dolgokat. Azonban a második rész amiatt nem tetszett ahogy az író a srác szájára (vagy inkább gondolataiba) adta a sok csúnya és bunkó szót. Pár olyan megjegyzést mint a "baszd meg" és a többiek még elment volna. Na de amikor gondolatban szinte mindennek elhordott egy másik srácot akkor már sok volt. De ettől eltekintve nem lett rossz a második rész. Viszont volt egy-két dolog az első két könyvben ami megint csak nem hiányzott bele.

SMS beszélgetéshez smiley?
A smiley még elment volna, na de amikor a srác 32 évesen (vagy lehet hogy 34) olyan rövidítéseket használt amit még én sem használok az kicsapta a biztosítékot. Mert még is ki látott olyat hogy egy ilyen idős pasas úgy rövidít hogy: naon, mer stb.
Amikor meg azt olvastam a mert helyett, hogy mer legszívesebben a fejemet vertem volna a laptopomba. 

De azt nagyon bírtam ahogy srác kiakadt néhány dolgon, mint mondjuk egy SMS-en amit egy fiús nevű lány küldött a barátnőjének. Vicces volt ahogy néha magában kicsinált egy-két srácot. Igazán bírtam a második részt. :) A könyveket pedig csak ajánlani tudom. Legalább egyszer muszáj elolvasni. :)
Itt vannak linkek a leíráshoz: Meztelenül, All In

A filmeknek köszönhetően sokféle leánykérésnek a fajtáját láttam már. De sajnos a legtöbbször csak azt az unalmas letérdelős stílusút. Nekem valamiért az sosem tetszett hogy a srácok csak úgy letérdeltek. Valamiért még a mai napig is olyan férfiatlannak tartom az egészet. Mert ugye az okés hogy szereti és megkéri a lány kezét, de ez a letérdelés nekem olyan mintha egy pasi csak úgy behódolna. Ha nekem nem igazán jönne be ha ugyan így kérnék meg a kezem. De viszont nemrég találtam egy képet amin rajta van egy olyan stílusú leánykérés amit viszont szívesen fogadnék (ugye figyelsz kedves jövendőbelim? :D) 
 Egy ilyen leánykérésre csak akkor mondanék nemet ha az egyik kedvenc könyvemet vagdosná szét a srácom.
Na akkor nem csak hogy nem mennék hozzá de még agyon is csapnám. Hiába szeretem tuti kiherélném egy ilyenért. :D
De láttam már egy olyan leánykérést is youtube-on amiben a srác felvezeti a barátnőjét egy háztetőre mert "mutatni akar neki valamit" és erre fogja magát és leugrik. Persze a csaj tisztára kiakadt, de aztán meglátta hogy a srác egy matracra esett és az aszfalton (azt hiszem ott) nagy betűkkel ki volt rakva papírokra hogy hozzá megy-e feleségül. Ez lenne a másik amiért tuti agyonverném a srácom ha így kérné meg a kezem. Ha ezt tervezné már rögtön vetheti is le magát egy magas helyről....matrac nélkül. :D
Mondjuk elnézve a családomat nem lenne nehéz őket felülmúlni. Mert az apám csak úgy előadta a letérdelős stylet. Azt hiszem egyedül a keresztanyámnak volt "egyedülálló" leánykérése. Mert a keresztapám csak fogta a kis gyűrűs dobozt és még mielőtt a keresztanyám berakta volna a szekrénybe a vasalt ruhákat a keresztapám oda rakta a ruhák tetejére a gyűrűs dobozt. Amikor pedig a keresztanyám előállt a dobozkával a keresztapám megkérte a kezét. Hát ennyit a jó lánykérésekről. :D