A nagypapámnak mániája hogy folyton vesz egy rakás gyümölcsöt és ha két napon keresztül alig fogy akkor addig hallgathatom azt a szöveget, hogy ránk fog rohadni az egész, amíg meg nem eszem az összes gyümölcsöt. Ezért amikor teli vagyunk gyümölccsel akkor még a gyümölcsöt is gyümölccsel vagyok kénytelen enni. 
Ne értsen félre senki, imádom én a gyümölcsöket. Ma még az epres fagyimat is banánnal ettem. :D Még a mirelit pizzán is ananász van. 
Ezért visz el majd előbb a cukor és ezért a leggyakoribb betegség a családomban a cukorbetegség. Mert imádjuk az édeset és mert mindig van valaki aki állandóan töm a gyümölcsökkel. 
Ha jobban belegondolok amikor kicsi voltam a keresztanyám állandóan össze vagdosta a gyümölcsöket egy nagy tálra és estére kirakta nasinak amikor nála aludtunk. Még most is ezt csinálja, csak az unokatesóimmal. :D

U.I.: Egy dal amit már egy ideje ismerek de még csak most szerettem meg igazán. :) 

Ez az a könyv amiről az előző kritikában írtam. Ismét egy könyv amiben egynél több a srác. Bár mondjuk a kettő elfogadhatóbbnak tűnik mint a három. :D
Ebben a könyvben viszont nem két testvér akarja a lányt, hanem két barát akik már egy ideje osztoznak a lányokon. 
A sztori lényegében annyi, hogy a srácok kifognak egy visszafogott lányt aki épp akkor költözött New Yorkba és újdonságra vágyik amit a srácoktól meg is kap. A két srác persze eltérő egyéniségek, de mindketten azonnal belebolondulnak a lányba. A lány viszont az engedelmes kislányból átvedlett egy ellentmondó síros lányba, aki párszor okoz néhány kellemetlen percet a srácoknak, amiért meg is kapja a büntetését (amit mondjuk én nem tartok nagy büntetésnek). 
Tulajdonképpen egészen addig tetszett a könyv míg szembe nem találtam magam ismét egy olyan dologgal amit jóformán nem hogy könyvben nem láttam még de a való életben sem.

Belefér az ujjam az orrába?
Komolyan. Nem vicc. Amikor azt olvastam, hogy a két srác közül a számomra legkomolyabbnak tűnő srác agyán átfut a gondolat, hogy milyen apró is az ő barátnőjük, aki épp köztük feküdt az ágyon, még nem sejtettem hogy mi lesz ebből. De mikor azt olvastam, hogy azon gondolkodik, hogy vajon beleférne-e a lány orrlyukába a kisujja, szinte könyörögtem hogy: neeeee, kérlek, csak ezt neeee! De végül is hiába, mert a következő pillanatban megtörtént az a dolog ami felér a másik könyvben lévő fingásos jelenettel (vagy talán mégsem?). A srác ujja már a csaj orrában volt.
De ez még semmi.
Miután megállapította hogy olyan apró a csaj hogy még az orrlyukába a legkisebb ujja sem fér be a másik srác is kipróbálta. Na és láss csodát, neki sem fért be a kisujja. Ezután reméltem nem az következik hogy egymás orra alá durrantanak. 

De persze minden történetben kell lennie egy gonosznak aki elszúrja a nagy boldogságot. A gonosz pedig ebben a könyvben egy csaj (mintha nem lenne már egy rakás ilyen). 
Az kicsit idegesített a könyvben hogy még a legjelentéktelenebb szereplőnek is majdnem leírta az életrajzát az író. Mert az egy dolog hogy a pénzéhes, bosszúálló, boldogság romboló, gyilkos hajlamú pultos csajnak (aki az egyik srác bárjában dolgozott) leírja hogy mi is vele a helyzet, meg hogy honnan ismerik a srácok. Na de egy olyan karakternek akinek csak annyi a szerepe, hogy ugyan ott dolgozik ahol a pultos csaj és egy mondatban feldobja a csajt a főnöknél, hogy igen is az a csaj akarta kicsinálni a barátnőjüket. Hát könyörgöm, neki minek kellett a fél életét leírni? Hogy ő tartja el a családját meg stb. Erre tintát is hülyeség volt pazarolni. 
De persze a végére minden rendeződik és a srácok oltár elé vezetik a lányt aztán boldogan élnek míg meg nem halnak. :D 
Nagyjából ennyi a történet. Nekem végül is tetszett, csak azt az orrba dugdosós dolgot kihagyhatta volna belőle az író. Minden esetre nem volt egy rossz könyv, de ez is olyan egyszer elolvashatónak tűnik. De egyszer tényleg érdemes elolvasni. :)
Akit érdekel itt talál léírást: Asztal három főre 

Három hónap után az apám vette a fáradtságot és bejelentette, hogy elvisz magával engem és a tesómat a hévégére. Mikor elvált anyámtól kikövetelte a bíróságon, hogy minden második hétvégén láthasson minket. Ehhez képest már jön egy pár hétvégével, de nem igazán bánkódom miatta. Főleg hogy a legtöbbször pecázni vitt minket. Mikor először elvitt egy pecás hétvégére nem tudtam hogy szét fogom unni az agyam, ezért csak a mobilomat vittem szórakoztató eszköznek. De a következő vele töltött pecázásra már újsággal, könyvvel, laptoppal készültem. Ő meg csak pecázott a tesómmal, közben meg olyan kérdéseket tett fel nekem amiket már vagy ezerszer halottam tőle és meg is válaszoltam. Akkor már javában benne voltam a szakközép suli első évében. Szóval ilyen kérdéseket hallhattam tőle a legtöbbször: Na és milyen az új suli? Vannak már barátaid? stb.
Hiába válaszoltam meg a kérdéseket állandóan újra feltette ha beszéltünk. Hogy miért? Mert soha nem figyelt sem rám sem a bátyámra. 
Kiskoromban nagyon apás voltam. Szerettem éjfélig fent maradni, hogy megvárjam míg az apám biztonságban hazaér. Kiskoromban még én is azt láttam amit a legtöbb lány lát az apjában még most is. De aztán ahogy egyre nagyobb lettem úgy jöttem rá hogy az én apám nem olyan mint azoknak a csajoknak az apja. Míg én éjfélig is képes voltam várni rá, addig ő szemrebbenés nélkül megfeledkezett rólam amikor neki kellett volna értem mennie az óvodába és órákig vártam rá. Csak akkor vette észre, hogy tulajdonképpen az egyik gyereke hiányzik, amikor anyám hazament és megkérdezte hogy hol a pokolban vagyok. Kettőjük közül anyám volt az aki tényleg törődött velünk. De én kicsiként ezt nem igazán vettem észre. Talán épp ezért is vagyok most ilyen. Nem igazán szeretem ha túlzottan szeretgetnek, ha ölelgetnek meg ilyenek. Mert nem szoktam hozzá. Mert ezt soha nem attól kaptam meg akitől szerettem volna.
Már nem lakom sem az anyámmal sem az apámmal, de az anyám a mai napig (annak ellenére hogy már majdnem 18 vagyok) úgy hív fel hogy: Szia kiscica!  
Nem kérdezi meg 20x ugyan azt, mert ő meghallja a válaszaimat. Ha elmegyek hozzá állandóan az én kedvemben akar járni. A kedvenc sütimet süti, a kedvenc nasijaimat veszi, olykor meglep pár új cuccal. Ha pedig úgy tervezem a látogatást hogy csak jövök és megyek, akkor is majdnem mindig úgy alakul, hogy egy hétvégére ott maradok. 
Míg az apám majdnem két havonta hív fel, anyám két hetente és akkor is mindig azt kérdezi hogy nem megyek-e át hozzájuk. Míg az apám barátnője mindenbe beleszól és mindenkit irányítgat (ahogy apámat is), addig anyám barátja kedves hozzám, állandóan nyaggat hogy menjek el hozzájuk, a lánya ként kezel. 
Ezt az egészet végigolvasva akárki rájöhet hogy nem szeretem az apámat. Tulajdonképpen soha nem is viselkedett úgy mintha az apám lenne. 
Most viszont úgy tesz mintha mindig is tök jól el lettünk volna egymással és beszervezi a hétvégére a kirándulást, pecázást, a leutazást vidékre a nagyszüleimhez. Nagy részben csak azért megyek most vele mert a nagymamának szeptember 9-én újraindítják a szívét és szeretném már látni, mivel csak nyár elején tudtam leugrani egy napra hozzájuk. 
Elnézve a családomat tuti hogy vagy a cukorbaj visz el vagy a szívem. Olyan 50-50. Mert én a keveréke vagyok apám meg anyám családjának, de mondjuk most elnézve lehet hogy jobban inkább anyám családjára ütök. Szóval akkor a cukorbaj visz el majd. Mondjuk azon nem is fogok csodálkozni, amennyi cukrot magamba tömök. :D 

U.I.: Az egyik kedvenc számom ami pont ide illik. :D

Amikor elolvastam a könyv hátulját úgy gondoltam: nem sok egy kicsit három pasi egy csajnak? 
Az első pár sor után erősen kételkedtem a könyvben, mert végül is hogyan lehetne már szerelmes három testvér egy csajba. De persze a könyvben mindegyikük olyan mérhetetlenül odavan a másikért hogy még az sem zavarja őket hogy osztozkodniuk kell a csajon. A végére meg tök mindegy hogy kitől terhes a csaj, a lényeg hogy a három közül az egyiké. :D 
Ez volt az első könyv amiben ilyenről olvastam. Előre szólok hogy valószínűleg a következő kritikát egy hasonló könyvről írom. (De abban mondjuk egy fiúval kevesebb van)
Tulajdonképpen az író csak egy szokványos kis sztorival szúrná ki az ember szemét ha nem tette volna egyedülállóvá a könyvet három férfival. Mert ha csak egy lenne oda a csajért és ugyan azt a huzavonát adnák elő amit minden hasonló könyvben, akkor a sztori teljesen lapos lenne és íme megszületne egy újabb erotikus könyv amit egyszer épp elég el olvasni. 
Azonban az író nem csak azzal dobta fel a könyvet hogy beleépített a sztoriba egy szokásos rosszakarót aki a csaj életére akar törni. Ugyan is az egyik idősebb testvér hiába szereti a lányt, még is távolságot tart tőle ami persze a lánynak nagyon is rosszul esik, mert megdöbbentő módon ő mind a három férfit szereti. De persze a való életben tudjuk mi annak az okát hogy miért is "szeretne" egy lány három gazdag testvért, de mivel ez egy könyv így maradjunk annyiban hogy a mi Hannank egy rendes lány aki képes három férfit szeretni. 
A könyv végére persze mindenki boldog és szerelmes. Azonban nekem egy kicsit azaz érzésem hogy hiába az a három jó pasi a könyvben ha tulajdonképpen a történet hasonló elemekből áll mint a legtöbb könyv. Valószínűleg sokkal jobban elnyerte volna a tetszésem ha egy kicsit érzelmesebb a sztori, mert az a békülés ami az ellenálló srác és a csaj közt végbement nekem kissé lagymatag volt. A végét pedig kissé olyan elsietve íródottnak találom. Mintha az író csak gyorsan be akarta volna fejezni a könyvet. De mindegy, ettől függetlenül jó volt elolvasni, de elég volt csak egyszer. Azt hiszem ez az első könyv amit itt ajánltam. :D Szóval érdemes egyszer elolvasni.
A linkre kattintva elolvashatjátok a teljes leírását: A rabul ejtett szűz

Tegnapelőtt annyira belemerültem egy könyv olvasásába hogy egészen hajnali 5-ig olvastam. (Valószínűleg az a könyv is megér egy kritikát) Azután pedig már nem tudtam aludni. Szóval kimaradt egy nap alvás, amit tegnap este be is pótoltam, na meg ma reggel. :D 
De sajnos nem tudtam kedvemre lustálkodni mert át kellett menjek a keresztanyámékhoz (akik egy házzal odébb laknak). Valahová készülődtek így a keresztapám megkért hogy vigyázzak a 3 éves unokatesómra addig míg átöltözik. Az ahogyan megkért feldobta a reggelemet (de mondjuk egy kávé még mindig hiányzik). Mert szó szerint ezt mondta: Megkérhetlek, hogy vigyázz a picire pár percig? Sietek, csak átöltözök és kisminkelem magam, aztán mehetünk. :D
Ezért is nagyon bírom a kereszt szüleimet, mert minden helyzetben lazák és viccesek. Már gondolkodtam is azon hogy felteszek majd egy menüt az ő vicces elszólásaikkal. De majd még meglátom.
Ahogy az utolsó bejegyzésemben írtam a Szörnyecskék filmről, hát most megnéztem a 2. részt. Mondjuk úgy hogy egyszer megnézhető. De végül is a srác hozza a béna hülye gyerek figurát amivel az első részben is nagy sikert aratott (ááá nem vagyok szarkasztikus, dehogy). Csak azt bánom hogy már megint szegény kis Gizmó szívta meg az ő hülyeségét. Na mindegy. 
Most belekezdtem egy új könyvbe amit szerintem még talán ma vagy holnap be is fejezek, aztán persze megírom a véleményem hogy eldöntsétek érdemes-e egyáltalán időt fordítani az elolvasására (hát akkora csalódás biztosan nem lesz mint az Éjmámor, ami megért egy fejlövést)

U.I.: Csak tegnap találtam rá erre a zenére, de annyira ellazított. Néha jólesik kikapcsolódni egy kicsit. Ezért is szeretem a Coldplayt, a Secondhand Serenadet, Owl Cityt, Rascal Flattst és még sok más hasonlót. :) 

Remélem nem csak én vagyok aki még emlékszik erre az édes kis pofira. :)
Mikor kicsi voltam a Szörnyecskék az egyik kedvenc filmjeim közé tartozott (közvetlenül az Úton hazafelé után), egészen a tegnapi napig csak annyira emlékeztem belőle hogy benne volt Gizmó (ez a kis aranyos itt fent) aki miatt vagy ezerszer megnéztem ezt a filmet. De most hogy újra megnéztem a filmet (pontosan tegnap) eszembe jutottak az elfelejtett jelenetek. Igaz, most már kissé gagyinak tűnik a film ahhoz képest hogy miket csinálnak most, de még mindig a kedvenc retro filmjeim közé tartozik. :) Gizmó pedig még majdnem 18 évesen is levett a lábamról (de kit nem?). Már kiskoromban is a kezem lábam törtem volna egy ilyen kis lényért és mikor hozzánk is eljött a Furby őrület, hogy egy ehhez hasonló kis játékot vettek az emberek a gyerekeiknek, én is ezt kértem karácsonyra, rögtön a kosárkás bicikli után. De sajnos hiába töröm a fejem fogalmam sincs hogy mi történhetett vele. Minden esetre én imádtam. Úgy vigyáztam rá ahogy annak a szerencsétlen hülye srácnak kellett volna a filmben szegény kis Gizmóra. Mert én még tegnap is fogtam a fejem, hogy milyen egy bal here az a srác, hogy szegénykével sehogy se tud normálisan bánni. Szerencsére készült második rész is a filmből amit ma tervezek megnézni, remélhetőleg Gizmó még mindig olyan aranyos mint az első részben. :) Azt azonban nem bírom felfogni hogy a filmes oldalakon miért amerikai horrorként kategorizálják ezt a filmet. Oké, talán vannak benne ijesztőbb kis lények is (köszönhetően annak a hülye gyereknek), de én azért még nem sorolnám a horror kategóriába, főleg hogy milyen hülyeségeket leműveltek azok a lények is, én csak nevetni tudtam rajtuk. :)
Akit érdekel a film itt megtudja nézni: Szörnyecskék 

Igazság szerint amikor megvettem még úgy három évvel ez előtt ezt a könyvet, nem gondoltam volna hogy egy majdnem ezer forintos könyv ennyire alul tudja múlni még azt is amit egy majdnem ezer forintos könyvtől vártam. Az egyik nagy bevásárlás közben vettem észre a Tescóban. Pont akkor nem volt otthon egy könyv se amit még nem olvastam volna és gondoltam próbacseresznye, csak nem lehet olyan rossz ez a könyv. Tévedtem. A hátulján lévő ismertető még egy kis reményt is keltett bennem hogy talán valami jó kis vámpíros könyvbe botlottam amit indokolatlanul lehúztak. De mikor már a 127 oldalas könyv vége felé jártam, rájöttem hogy nem volt teljesen indokolatlan hogy ezt a könyvet csak a Tescóban láttam és ilyen olcsón. Ráadásul ennek a "remekműnek" van második része is, aminek egy kis leírása az első rész hátulján is olvasható. A második részben gyilkosságokat ígérnek és hatalmas fordulatokat, de van egy olyan sejtésem, hogy a második rész bemutató szövegét is eltúlozták. 
Na de pár mondatban felvázolnám hogy mit is rejt ez a "könyv". 
Persze, van egy lány aki tök jól megvan a családjával és az ég világon semmi érdekes nincs az életében, épp ezért is lesz neki olyan hatalmas dolog hogy a szomszédba költözött egy helyes srác. Az a helyes srác pedig képes olyan furcsán viselkedni hogy azzal elérje, hogy a csaj arra gyanakodjon hogy ő tuti hogy egy vámpír (áhh nem is egy vashiányos, beteg fazon, ugyan dehogy, az csak vámpír lehet). De persze a srác még nagyobb gyanúba keveri magát a csajnál amikor hazavisz egy koporsót (én már itt csalódtam a könyvben hogy ilyen lagymatag sztereotípiára íródott). A csaj persze rendelkezik egy bosszantó buli őrült barátnővel (ha jól emlékszem), amivel minden valamire való elhagyatott szerencsétlen csajnak rendelkeznie kell. Csak hogy ne legyen már minden olyan savanyú. Azonban ez a könyv is okozott olyan "meglepetést" amitől szerintem mindenki megállt volna egy percre és elgondolkodik hogy most biztos kíváncsi-e ennek a könyvnek a végére. 

Mert egy srácnak muszáj ilyen égőnek lennie
A legtöbb lány szerintem azonnal felvette volna a nyúlcipőt amint meglátta volna egy film fesztiválon (vagy min) őrült ként viselkedni azt a srácot akit eddig is őrültnek tartott, de azért bejött neki. Ugyan is a főszereplő srác vámpírnak öltözve egy rongybabával a karjai közt őrült meg. Ekkor derült ki hogy tulajdonképpen a srác azért vitt haza koporsót meg minden ilyen  gyanús hülyeség is csak azért volt, mert ő volt a vámpír a film fesztiválon. Ez még talán rendben is lett volna. Mondjuk ijesztgeti a lányokat meg stb. Na de milyen srác csinál olyat hogy össze vissza ugrál egy rongybabát ráncigál magával miközben zenére futkos össze vissza? Hát nem lehetett ép a srác.

Tulajdonképpen az egész könyv egy nagy hiba, így ha fel kéne sorolnom mindent létező hibát benne, csak annyit írnék: Éjmámor. Hihetetlen de végig tudtam olvasni a könyvet, amit nagyon bánok, de köszönhetem ezt annak a mérhetetlen unalomnak ami erre késztetett. Azt hiszem azt az időt ,amit ezzel a könyvvel töltöttem, soha nem kapom már vissza. Az pedig még botrányosabb a számomra hogy én ezért a fenomenális könyvért egy százassal többet fizettem mint amennyit ér a Bookline-on.
Tessék, egy link ahhoz a könyvhöz amit soha nem ajánlanék senkinek: Éjmámor